| |
A Bükk
A Bükk hegység
a magyar Északi-középhegység része. Az ország legnagyobb
átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Középső
területe 1977 óta nemzeti park (Bükki Nemzeti Park.) A hegység
nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről (Fagus silvatica) kapta.
A Bükk Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100 000
hektár.
A Bükk legmagasabb csúcsa az Istállós-kő (959 m). Ezt követi a
Bálvány (956 m) és a Tar-kő (949 m), de még további kb. 20 csúcs
emelkedik 900 méter fölé.
A hegység legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek
sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület,
amelyre kevés helyen lehet feljutni. A rajta lévő víznyelők
gondoskodnak a hegységben és környezetében élő közel félmillió ember
ivóvízkészletéről. A víznyelő többféle is lehet: dolina, töbör
vagy zsomboly. Ezek a mészkőfennsík kiemelkedése után fokozatosan
alakultak ki. A barlang- és szivárgórendszerekbe vezetik el a
csapadékvizet. Az elnyelt víz a Bükk bonyolult vízáramlási rendszerén
keresztül jut el a hegység szélén lévő forrásokba, majd onnan a
vízvezetékekbe: a tökéletesen tiszta és jóízű víz kezelés (tisztítás)
nélkül kerülhet el a fogyasztóhoz. Különösen mellékízmentes az ivóvíz
a déli oldalon, mert útja a föld alatt légvonalban 20-30 km, a
valóságban pedig ennek többszöröse, így hatalmas méretű
szűrőrendszeren keresztül érkezik meg a forrásvíz a felszínre, ahol
vízházakban felfogják és továbbítják az ivóvízvezetékbe.
Alapkőzetei a Tethys ősóceán észak-afrikai szegélyén keletkeztek a
késő karbon és a középső jura korok között, ahol csaknem 160 millió
éven keresztül rakódott le az üledék, meszes, agyagos, illetve
kisebbrészt dolomit és homokkő rétegeket létrehozva. A középső és
a felső triászban az ekkori vulkánkitörések következtében riolit,
andezit és bazalt rétegek rakódtak le, a jura időszakban pedig gabbró.
 A
jura végén bezárult a Tethys óceán. A késő jura és az eocén közt
redős, pikkelyes szerkezet alakult ki, amikor az elvékonyodott
kontinentális lemezre óceáni kéregdarabok tolódtak rá, az agyag palává
vált, majd a paleogén időszak elején a hegység kiemelkedett és
lepusztult. Az eocén idején ismét előrenyomult a tenger, üledékeinek
nyoma ma is megtalálható. Az oligocén végén, 20-25 millió évvel
ezelőtt paleozoikumi eredetű rétegek tolódtak a területre. A miocén
elején felerősödött a vulkáni tevékenység és riolit-riodácit
tűzárkővel borította be a területet. A Bükk déli szegélyén a miocén
kori Pannon-tó üledékei is megtalálhatók.
Jelenleg 1072 barlang ismert, melyek közül több képzettség
nélkül is látogatható: Anna-barlang, István-barlang, Szeleta-barlang,
Kecske-lyuk, Istállós-kői-barlang. A híres miskolctapolcai
Barlangfürdőt termálvízforrás táplálja. Különleges állatvilága,
mikroklímája miatt 45 barlang fokozott védettséget élvez! Több
„ősemberbarlang” is található, melyekben jelentős leletekre bukkantak:
Szeleta-barlang, Kecske-lyuk, Suba-lyuk, Istállós-kő. Az ország
legmélyebb barlangja a 254 méteres István-lápai-barlang.
A Bükk az ország tüdeje, védett és gondozott, nagy kiterjedésű
vadon, amelynek tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen
élményeket nyújt a kirándulóknak. A hegységben sok jelzett
turistaút található, melyek turistatérkép segítségével jól
követhetők. Gyalogosan a látnivalók többsége felkereshető, míg motoros
járművel a behajtás csak a kijelölt pihenőhelyek parkolójáig
engedélyezett. A környező településeken sok turistaegyesület
működik, amelyek meghirdetett túráikon vendégeket is szívesen látnak.
|
Legújabb bükki szállásaink |
|