| |
A Cserehát
A Cserehát az
Északi-középhegység részben erdőkkel borított dombvidéke, amely a
szlovák-magyar határvonaltól délre, a Bódva és a Hernád között a
Sajóig húzódó területen fekszik. Átlagos magassága 250-300 méter.
 Legmagasabb
csúcsa az 520 m magas Szár-hegy. A dombvidék a cseres-tölgyes erdőkről
kapta a nevét, amelyek egykor a tájat borították, és sokhelyütt ma is
megtalálhatóak.
A Cserehát mintegy hidat képez a Bükk és a Zempléni-hegység között. A
tájat a homokkal fedett dombhátak és a széles völgyek változása
jellemzik. A terület keleti részén, a Hernád völgye felé a hegyhátak
valamelyest magasabbak, szép kilátást nyújtva a Mátra és Bükk
magaslataira. A dombvidék legmagasabb csúcsa az 520 m magas Szár-hegy,
amely a Szalonnai-hegység néven emlegetett gerinc legmagasabb tömbje.
A Szalonnai-hegységet az Aggteleki-karszthoz tartozó
Rudabányai-hegységtől a Rakaca-patak választja el. A Cserehát nyugati
része a földtörténeti szempontból fiatalabb Szendrő-Rakaca-rögvidék.
Ennek legmagasabb pontja a Rakaca-patak völgyéből kiemelkedő
Kecske-pad (339 m). A dombok dél felé fokozatosan ellaposodnak és
részévé válnak az Alföld északi részének.
 A
Cserehát a Hernád, a Bódva és a Sajó folyók vízgyűjtő területe.
Területét agyag és homok borítja, néhol márványszerű aprókristályos
mészkő található. A vidék legidősebb kőzete a szürke erezésű rakacai
márvány.
A Cserehát Magyarország hagyományosan aprófalvas térsége. A trianoni
békeszerződés következtében a térség elveszítette az északabbi
területekkel hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatát. Az
1960-as évektől egyre gyorsult a térség lemaradása az ország többi
területeihez képest. A megújulás hiányában az aprófalvas településeken
az elnéptelenedés és a településekről való elvándorlás egyre nagyobb
méreteket öltött. Jelenleg a térség újraébredése észlelhető. A vidék
turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak
kulturális öröksége, pl. népi lakóházak, kastélyok és kúriák.
|
Legújabb
csereháti szállásaink |
|