A Cserhát

A Cserhát a Cserhátalja dombos vidékétől az Ipoly völgyéig húzódik. Középső része dombos, hegyes, nagyrészt erdőkkel borított terület; déli és északi széle laposabb, folyók, patakok hordalékával feltöltött mezőgazdasági terület. A tájegység nagyban meghatározza egész Nógrád megye arculatát.
A Cserhát felépítése változatosabb szomszédaiénál: nyugati részén, az úgynevezett karsztos Cserháton triász korú, kiemelt mészkőrögöket (Naszály, Csővári rög) találunk, de a hegység fő tömege, a vulkáni Cserhát fiatalabb, zömmel oligocén korú, törmelékes üledékes kőzetekből és az ezekbe benyomult szubvulkáni andezittestekből (szillekből, kőzettelérekből, kürtőkitöltésekből stb.) áll. Mivel ezek az üledékeknél állékonyabb kőzetek, az erózió kipreparálja őket: rendszerint ezeket találjuk a hegyek csúcsain (Teke 566 m, Szanda 528 m) és (a kőzetteléreket) a gerinceken. A vidék legmagasabb pontja, a hegység északi peremétől keletre álló, 729 m magas Karancs is egy andezites lakkolit. A szomszédos Salgó–Kis-Salgó (Boszorkány-kő) vonulat és a Medves csoportja (Közép-Európa legnagyobb, 13 km²-es bazaltfennsíkja) a Nógrád–Gömöri-bazaltvidék része. A Cserhát legnyugatibb tagja a Naszály (654 m), a mészkőrög 200 millió éves.
A vidék a hegyeknek köszönhetően Magyarország más részeinél csapadékosabb: a hegyek vonzzák az esőfelhőket. A hőmérséklet is alacsonyabb egy-két Celsius-fokkal, mint az ország délebbre fekvő tájain: az évi középhőmérséklet 8,8-9 Celsius, az éves csapadék rendszerint jóval meghaladja a 600 millimétert. Az uralkodó szélirány a megye nagy részén északnyugati, a völgyek sokszor meglehetősen huzatosak. A napfénytartam évi 1850–1900 óra.
A dombos jelleg miatt a vidék kiválóan alkalmas túrázásra, kirándulásra. A területen az országos kéktúra is áthalad. Itt található Hollókő község is, amely környékével 1987 óta az UNESCO-Világörökség része. Több vár és rengeteg műemlék található a környéken.
 

Legújabb cserháti szállásaink