| |
A
Mátra
A Mátra az
Északi-középhegység egyik, vulkanikus eredetű tagja, amely
Magyarország négy legmagasabb hegycsúcsát hordozza (Kékes,
1014 m; Pezső-kő, 971 m; Galya-tető, 964 m;
Péter-hegyese, 960 m). 900 négyzetkilométeren terül el a
Cserhát és a Bükk között. Kiterjedése kelet-nyugati irányban 40‑50 km,
észak-déli irányban 15‑22 km. A Kárpátok belső vulkáni övezetéhez
tartozik, de formáit a miocén vulkánosság óta már jelentősen
átalakították az utólagos szerkezeti mozgások és az erózió. Jelentős
érckészlete miatt sokan kutatták kialakulását és vulkanizmusának
történetét, de a geológusok között még a közelmúltban is viták
zajlottak az egykori kitörési központok hollétéről.
A Mátra több, eltérő arculatú részre tagolódik. Félkörívű nyugati
gerince a Nyugati-Mátrával (Muzsla, 805 m) kezdődik, melyet a
Mátrától a tektonikus eredetű Zagyva-árok választ el. A hegység
központi része - a Magas-Mátra - hordozza a legmagasabb
csúcsokat, bár ezt az elnevezést ritkán használják. A vonulat két fő
szakasza a meredek, kőtengerekkel és zárt bükkösökkel borított
Mátrabérc és Kékes tömbje, amelyeket a Nagy-völgy tagol
ketté. A Kékeshez közeli Sas-kőtől (898 m) kelet felé Keleti-Mátra
néven folytatódik a fokozatosan lealacsonyodó főgerinc, mely végül a
Tarna völgyénél ér véget. Dél felé a Mátraalja szőlőkkel
borított lankái jelentik az átmenetet a hegyvidék és az Alföld között,
míg északon Mátralába hegylábfelszínei ereszkednek alá a
Zagyva felső szakaszát övező dombságra.
A miocén korban kialakult elsődleges vulkáni formák a pliocénra
lepusztultak, a folyóvízi erózió völgyekkel szabdalta fel a
hegységet. A Mátra dél felé billent, aszimmetrikus felszínét a déli
oldalon lankás, hosszú hátak, déli-délkeleti futású völgyek
tagolják. A meredek északi lejtőket viszont suvadások,
andezitlávából, lávabreccsából álló kipreparálódott sziklák és
kőtengerek jellemzik. A főgerinc közelében lévő sziklaképződmények
(Szamár-kő, Sas-kő, Disznó-kő) kemény, ellenálló anyaguknak
köszönhetik fennmaradásukat. A periglaciális kőtengerek a legutolsó
jégkorszakok során aprózódással jöttek létre, amire nevük is
utal (periglaciális = jégtakaróhoz közeli). A Mátrában található
Magyarország legnagyobb reliefenergiájú területeinek egy része: a
relatív szintkülönbség a négyzetkilométerenkénti 350‑400 métert is
meghaladja a Kékestől keletre, délkeletre, de nem sokkal marad el
ettől a Nyugati-Mátrában a Nyikom hegycsúcs (764 m) környéke sem.
A délre fekvő Mátraalja lankásabb, kiterjedtebb; fokozatosan
simul bele az Alföld részét képező Gyöngyösi-medencébe. A Mátralába
250‑400 m magas pliocén végi-pleisztocén hegylábfelszíne jóval
sűrűbben szabdalt. Mindkét átmeneti térséget kisebb vulkáni
kúpmaradványok színezik, melyek közül csaknem eredeti állapotában
maradt meg a verpeléti Vár-hegy. A parazitakráter-szerű képződmény
azonban a kőbányászatnak köszönheti mai formáját: a kőzetanyag
kitermelése során az egykori vulkán belső szerkezete is feltárult. Az
utóvulkáni működés tanúi a Mátraalja hidrokvarcit gejzírkúpjai
(Asztag-kő, Bába-kő).
Vulkanikus eredete ellenére viszonylag sok barlang, sziklaüreg
ismert a Mátrában. A tektonikus eredetű Csörgő-lyuk a
leghosszabb közülük: dácittufában kialakult folyosói összesen 370
méter hosszúak, 30 méter mélységbe nyúlnak.
A gazdag érctelepek és a kiváló építőanyagnak számító
andezit miatt már a középkorban több bányát nyitottak a
hegységben. Sebhelyeik (Gyöngyösoroszi, Recsk) a rekultiváció ellenére
ma is meghatározzák a tájképet. A Mátra déli lábánál 7-8 millió éve, a
miocén végén létrejött állóvizekben - az egykori Pannon-tó öbleiben -
óriási lignittelepek keletkeztek, amelyeket Visonta térségében
- „antropogén tájat” kialakítva - külszíni fejtéssel bányásznak.
A Mátrában már régóta foglalkoztak bányászattal. A vulkanikus
eredet nagymértékben meghatározza a bányászható nyersanyagokat. Ezek
általában ércek, építőkövek. A kitermelés első írásos emléke az
1296-ból származó oklevél, mely vasérc bányászati jogot adományozott
az itt élő bányászoknak. Későbbi időkben már nemesfém (arany, ezüst)
kitermeléssel is foglalkoztak (Gyöngyösoroszi). Az ércbányászat
1986-ban szűnt meg. Itt volt a Recski rézbányában Magyarország
legmélyebb függőaknája, ami az 1100 métert is elérte.
Recsken működött a Recski kényszermunkatábor, aminek a rabjait
a közeli külszíni kőbányában dolgoztatták embertelen körülmények
között az ÁVH őrei. A főleg politikai rabok tizede nem élte túl a
munkatábort. Ma nemzeti történelmi emlékpark.
A klimatikus gyógyhelyeknek köszönhetően a gyógyturizmus
kedvelt célpontja. A téli sportok szerelmesei is megtalálják itt a
kedvükre való sportolási lehetőségeket. Turisztikai jelentősége a
Trianoni békeszerződés után ugrásszerűen megnőtt, mivel ide került át
Magyarország legmagasabb pontja.
Az itt élő népcsoportok közül a palócság a legnagyobb. A
hagyomány szerint a Mátrában élt a híres betyár, Vidróczki Márton.
A hegység úthálózata jól kiépített a Bükkhöz képest. A Mátrán
keresztülvezető legfontosabb út a Gyöngyöst Egerrel összekötő 24-es
számú főút, aminek Mátraháza-Parádsasvár közötti szakaszát
rali-versenypályaként használják. Másik fontos út a pásztói
összekötő út, ami a Mátrakeresztest, Mátraszentimrét és
településrészeit (Fallóskút, Bagolyirtás, Galyatető) kapcsolja az
úthálózatba, valamint van leágazása Mátraszentlászló és
Mátraszentistván felé. Ez az út a Mátranyeregnél csatlakozik a 24-es
útba. (A Mátranyereg a hegység fő hegygerincének legalacsonyabb pontja
a Kékes és a Galya-tető között, 600 m) Az erdészeti utak is jól
kiépítettek, több aszfaltozott burkolatú és szabadon igénybe vehető.
(pl. a Mátraalmás - Rudolftanyai elágazás közötti út, ami az
észak-mátrai falvakkal teremt kapcsolatot.)
A Mátrában régen kiterjedt kisvasúti hálózat üzemelt, ma két
vasútvonalon indít vonatokat a Mátravasút: Gyöngyös-Mátrafüred és
Gyöngyös-Gyöngyössolymos-Lajosháza között.
|
Legújabb mátrai szállásaink |
|
